Aki kapott már névre szóló tollat, az biztosan találkozott a gravírozással. Ha most előveszünk egy ilyen tollat, és finoman végighúzzuk a kezünket a felirat fölött, akkor érezzük, hogy ez bizony "benne van" az anyagban. Kis árokként jelenik meg ott a felirat. 

És ez így van rendjén, hiszen ennek a technikának a lényege, hogy valamilyen megoldással az anyagba marjuk bele a logót vagy a feliratot. De ezt a technológiát sem a reklámtárgyakhoz találták ki eredetileg, hiszen több száz éves fém tárgyakon is láthatunk olyan karcokat, amelyek hasonlóan készültek. Drága ékszereket, de akár üvegtárgyakat is díszítettek ezzel a megoldással.

Tehát a gravírozás egyfajta finom marási eljárás. Ennek megfelelően olyan anyagok esetén érdemes használni, amibe lehet marni: fémekbe, nemesfémekbe felületkezelt anyagokba - de persze akár műanyagba is.

A modern gravírozási eljárás természetesen gépesített. A kézi marás esetén a feliratozni (logózni) kívánt anyagból kiszedik a fölösleget (mintha kiásnák a kis árkot), a gyémántfejes eljárás esetében belekarcolják az anyagba a mintát. Ez a karcolás század milliméteres pontosságú, így lehetőség van arra is, hogy ne csak egy vonalat, hanem sok vonalat egymás mellé karcoljunk, és így alakítsuk ki például a logót.

A technológia kiválóan alkalmas olyan tárgyak logózására, amelyeket fokozottan vesznek igénybe (vagyis sokat használják), illetve amikről az egyéb technológiával felvitt logó lekophatna.

Az alábbi minta is egy ilyen megoldás: egy termosz feliratozása.