Lonkai Erika vagyok, az 1001 Reklámajándék vezetője. Hosszú évek alatt rengeteget tanultam és tapasztaltam a reklámajándékok világában. Ezen a blogon ezt a tudást és tapasztalatot osztom meg mindenkivel.
Készítettünk egy nagyon szép katalógust, a 2010-es évre. Itt az év vége a nyakunkon, és a választást megkönnyítendő, most minden érdeklődőnek adunk egyet, aki annyit megtesz, hogy csatlakozik Facebook oldalunkhoz és küld egy e-mailt a megadott címre.
Bővebb információ a Facebook-on, erre tessék! »»
Évekig az volt a trend, hogy az év vége az erős az ajándéktárgyak forgalmában. Jön a Karácsony, kell adni a partnereknek, munkatársaknak valamit, és erre jó megoldás egy logózott reklámtárgy.
Aztán ez a trend kezdett kicsit változni, már egyre többen szerettek volna valami egyedit adni. Persze erre is volt válaszunk, rengeteg egyedi terméket kínálunk, és mivel egyre többen próbáltak "valami mást" adni, ezért érezhető volt a forgalom változása.
Aztán részben a gazdasági válság miatt, az év végi hatalmas ugrás kisebb ugrásra csitult. A cégeknek kevesebb a pénzük reprezentációra, de ami talán fontosabb: a hangsúly az emblémázott praktikus, olcsó dolgokra helyeződött, amit ugye nem az év végén kell átadni, hanem egész évben osztogatni.
Így mára a piac kicsit átalakult: a forgalom nem lett kisebb, de "szétterült" 12 hónapra. És ez azt is jelenti, hogy már nincs akkora nyári pangás. Az élet kánikulában és nyári viharban sem áll le, jönnek a megrendelések, jönnek az ajánlatkérések, pörög a munka. Érdekes és jó érzés a legújabb divathullámnak, a fesztiválok hullámának aktív részese lenni, ha nem is személyesen, hanem a háttérmunkánkkal, az általunk forgalmazott termékeken keresztül.
Nyári szünet tehát nincs. De kár emiatt panaszkodni: vállalkozóként annak örülök, ha van munka!
Aki kapott már névre szóló tollat, az biztosan találkozott a gravírozással. Ha most előveszünk egy ilyen tollat, és finoman végighúzzuk a kezünket a felirat fölött, akkor érezzük, hogy ez bizony "benne van" az anyagban. Kis árokként jelenik meg ott a felirat.
És ez így van rendjén, hiszen ennek a technikának a lényege, hogy valamilyen megoldással az anyagba marjuk bele a logót vagy a feliratot. De ezt a technológiát sem a reklámtárgyakhoz találták ki eredetileg, hiszen több száz éves fém tárgyakon is láthatunk olyan karcokat, amelyek hasonlóan készültek. Drága ékszereket, de akár üvegtárgyakat is díszítettek ezzel a megoldással.
Tehát a gravírozás egyfajta finom marási eljárás. Ennek megfelelően olyan anyagok esetén érdemes használni, amibe lehet marni: fémekbe, nemesfémekbe felületkezelt anyagokba - de persze akár műanyagba is.
A modern gravírozási eljárás természetesen gépesített. A kézi marás esetén a feliratozni (logózni) kívánt anyagból kiszedik a fölösleget (mintha kiásnák a kis árkot), a gyémántfejes eljárás esetében belekarcolják az anyagba a mintát. Ez a karcolás század milliméteres pontosságú, így lehetőség van arra is, hogy ne csak egy vonalat, hanem sok vonalat egymás mellé karcoljunk, és így alakítsuk ki például a logót.
A technológia kiválóan alkalmas olyan tárgyak logózására, amelyeket fokozottan vesznek igénybe (vagyis sokat használják), illetve amikről az egyéb technológiával felvitt logó lekophatna.
Az alábbi minta is egy ilyen megoldás: egy termosz feliratozása.
A dombornyomáshoz végül nem raktam képet, de most találtam egy olyat a házi archívumba, ami nagyon jól mutatja, miről van szó. Igaz, ez csak egy minta, de semmit nem ront le az értékéből.
Íme:
Ha jó minőségű, anyag (ruha) alapú terméket szeretnénk emblémázni, akkor talán a legjobb, de mindenképpen a legszebb és legtartósabb megoldás a hímzés.
Azt gondolom, ezt kell talán a legkevésbé magyarázni: hagyományos hímzési eljárással, de természetesen géppel és nem kézzel kerül fel az embléma a ruhára.
Sapkák, pólók, pulóverek, kabátok készültek már nálunk ezzel az eljárással, de érdemes azzal számolni, hogy ez a legkevésbé tipikus árú eljárás, vagyis minden esetben egyedi ajánlatot adunk példányszámtól, öltésszámtól, anyagtól függően.
Íme két hímzett termékünk (kattintásra nagyobb):
Van néhány olyan anyag, amikor megtehetjük azt, hogy maga az anyag az embléma megjelenítője, vagyis nem kell festéket használni. Ez a technika a dombornyomás: készül egy nyomó klisé az emblémáról - egészen pontosan egy fém szerszám az embléma tükörképével -, és azt nyomják bele az anyagba.
Ez tehát egy olyan megoldás, amikor nincs színválaszték: a nyomás "egy színnel" (valójában szín nélkül) készül, az emblémát maga a választott anyag jeleníti meg.
Ezt a technikát elsősorban bőr alapú termékeknél, például kulcstartóknál, pénztárcáknál, mappáknál lehet használni, de néha készül ilyen névjegykártya vagy más, vastagabb papírra készülő termék is.
Sok kommentet nem is írnék most. Szétszedtünk egy tollat, és lefényképeztük, hogy milyen.
A transzfernyomás egy olyan megoldás, amely elsősorban szövet alapú anyagokra használható: pólókra, kabátokra, baseball sapkákra, nyakkendőre, egérpadra stb. A megoldás a nevéből is következik: valamilyen transzferen, szállítón keresztül kerül a nyomat az anyagra.
A transzfer egy transzferpapír, amire elsősorban szitázással, de akár más, például digitális technikával is felvihető az embléma, felirat, de akár fotó is. Ezt követően ipari vasalóval kerül a nyomat az anyagra.
A transzfernyomás nagy előnye, hogy kisebb példányszámok esetén is jól használható, és költséghatékonyabb, mint a hagyományos szitázás. Másrészt lehetőség van olyan nyomatok készítésére is, amelyek más technikával nem, vagy csak nagyon nehezen valósíthatóak meg: színátmenetek, fényképszerű hatások stb.
Néha meglepő dolgokat is el kell tudnom magyarázni. Történt, hogy beesett egy ügyfél: ő bizony olyan nyomatot szeretne, ami egy ismert filmsorozat emblémája. Neki igazából nincs semmi köze ehhez, de tetszik neki nagyon. Logója sincs, azt is nekünk kellett volna "szerezni".
Számunkra ez nem kérdés: olyat szabad csak nyomni, amire a jogtulajdonostól kapunk engedélyt. Akkor is, ha ezt egy ügyfél rendeli meg. Természetesen nincs sem jogunk, sem lehetőségünk kutatni az ügyfél után, tehát ha azt állítja, hogy jogában áll az anyag sokszorosítása, akkor elvállaljuk a munkát. De ha gyanús az ügy, akkor bizony megfontoltan kell lépni.
Ebben az esetben egyértelmű, hogy a megrendelő nem volt birtokában a sokszorosítás jogának, tehát a munkát nem is vállaltuk el. Ugyanakkor felmerült bennem ennek kapcsán, hogy nem elég jó értékesítőnek és jó szervezőnek lenni, nem elég a reklámajándékok piacát ismerni, nem elég a nyomdai dolgokkal tisztában lenni, egy kicsit jogászkodnunk is kell. Épp csak annyit, hogy a törvényeket betartsuk.
Szinte biztos, hogy a kifejezést már mindenki hallotta. A szitanyomás talán az egyik legegyszerűbb sokszorosítási technika, és a reklámajándékok esetében is általánosan elterjedt a használata. Elsősorban sík felületek nyomására lehet használni, például póló, nyakpánt, de megfelelő kiegészítő szerszám segítségével baseballsapka, sporttáska, esernyő, sőt lufi is szitázással emblémázható.
A technika lényegét egy nagyon apró szemű szita adja, amire rákerül a nyomóforma, és a festék ezen a szitán keresztül kerül az anyagra. A szita rácssűrűsége határozza meg a technológia egyik korlátját is: a nagyon vékony vonalak már nem látszódnak igazán jól. De ezen felül, ha jó eszközöket használunk, nagyon szép és akár 5-6 különböző színű nyomatok is készíthetőek.
Íme egy ábra a wikipediáról, hogyan is néz ki maga a szita:
Ez a munka egyáltalán nem stresszmentes, sőt! A szokásos és lassan természetessé váló ügyfélkezelési feladatok mellett sajnos törvényszerű, hogy időnként becsússzan mindenféle kivitelezési, szállítási probléma.
Hiszen a katalógusokban található termékek egy kisebb százaléka időközben egy kicsit megváltozik. Itt egy kis kiemelkedés, amott egy kicsit másik anyag, aztán az idő, a szállítás, néha a tárolás sem tesz jót nekik.
A problémák persze csak akkor derülnek ki, amikor már beérkezett a katalógusban látható reklámajándék a raktárba. Nincs mit tenni, egyeztetni kell újra az ügyféllel, hiszen ez a dolgom. Konfrontálódni kell. Márpedig ez stresszel jár.
És a stresszt pont az ügyfélnek nem szabad mutatni. Mosolyogni kell.
Mosolyogni! :-)
Ha valaki reklámajándékot kér, akkor ez az egyik nyomási technika, amivel szinte biztosan találkozik. A tamponnyomás ugyanis talán a legelterjedtebb megoldás akkor, ha valamilyen nem szükségszerűen sík felületre szeretnénk nem túl nagy emblémát nyomtatni.
A technológia a nevét onnan kapta, hogy egy szilikon "tampon" segítségével kerül fel a nyomat a tárgyra. Így szinte bármilyen formára lehet nyomtatni, és megfelelő festékválasztással az anyagok széles körére tudunk nyomatot elhelyezni: sima felületű műanyag-, fa-, bőr és üveg tárgyakon, kis méretű, nagy pontosságú, jó felbontású nyomatok készíthetők ezzel az eljárással.
Íme egy példa tamponnyomott ajándéktárgyra:
Nagyon elcsépelt, de igaz a bejegyzés címe: az információ érték. Ezzel szinte naponta kell szembesülni, amikor a kedves megrendelők kéréseinek kell gyorsan megfelelni: tudnom kell, mit, honnan és milyen biztonsággal lehet megkapni.
És mivel érték az információ, ezt nem is szívesen osztom meg "csak úgy" mindenkivel. Éppen ezért sok egyszerűnek tűnő kérdésre nem szoktam tudni válaszolni. Például arra, hogy egy-egy terméket hol és főleg mennyiért kapok meg. Ez a mi üzleti titkunk. Cserébe garantáljuk, hogy az ajánlati árat amíg lehet tartjuk, és pontosan is szállítunk.
De információt csak úgy nem adunk ki. Se pusziért, se pofonért.
Ha valaki emblémázott terméket rendel, nem kell szükségszerűen tudnia, milyen módszerrel fog a logója a reklámajándékra kerülni. De a tapasztalatom szerint nem kell sok rendelés ahhoz, hogy az ügyfél is megtanuljon ezt-azt. Éppen ezért érdemes tisztázni, milyen technikákat használunk.
Legyen tehát ez a bejegyzés egy rövid felsorolás. A részletekre pedig majd visszatérünk!
Emblémázási eljárások:
Talán a legtöbb félreértés és konfliktus abból származik, hogy mi a reklámtárgyakat csak nagyobb mennyiségben készítjük, vagyis nem adunk el egy-egy darabot. Hiszen jellemzően emblémázott termékekről van szó, ahol az árak és munkafolyamatok is úgy vannak tervezve, hogy egyszerre többet vesz a kedves vevő. Bizonyos termékeknél nem is létezik egy darabos kiszerelés.
Az, hogy mi számít már nagyobb mennyiségnek, termékenként is változhat, és nincs rá olyan ökölszabály, amely ezt meghatározza. Egyszerű, olcsó tollból például 10 db is még kevés, de díszdobozos, egyedi ajándéknak is adható tollból már lehet akár öt darabot is rendelni.
Amit nem tudunk megtenni, az az egy darabos rendelés a kisebb értékű termékeknél. Pedig rendszeresen érkeznek kérdések, hogy megtetszett valakinek a weboldalon egy labda, vagy egy tolltartó, egy számológép. Ilyenkor nem tudunk mást csinálni, mint az érdeklődést megköszönve elutasítani a rendelést.
Mert bár kis mennyiség is rendelhető nálunk, de Micimackó szavaival kell néha élnünk, amikor a Nyuszitól kapott mézre nézve ennyit mondott: "Kicsit többnek gondoltam azt a keveset".
Ha a cím ismerős, az nem a véletlen műve. A Kevin Costner féle Robin Hood-ból van, amikor a bíró rájön, hogy a szegények Robint támogatják. Kicsit ilyen "nincs Karácsony" érzésem volt idén Húsvét hétfőn, de teljesen más okból.
Történt, hogy csörgött a telefon - ügyfél érdeklődött. Még nem rendelt, ráadásul csak egy darabot szeretett volna venni - mi sajnos egy darabot általában nem tudunk eladni. Ezt el is magyaráztam neki, meg is értette.
De azért furdalta az oldalam a kíváncsiság: vajon miért telefonált Húsvétkor? Így meg is kérdeztem. A válasz engem is meglepett, íme:
Jaaaaaaa, azt hittem, hogy az interneten nincs ünnep...
A grafikusok az emblémát alapvetően fehér papíron rajzolják. Vagy legalábbis fehér háttéren készítik el a számítógépen, ha ott készül. Ez viszonylag triviális tény, de érdemes végiggondolni ennek a következményeit.
A fehér alapon elkészített embléma színei abban a környezetben mutatnak jól. Oda valók. Ha más környezetbe kerülnek a színek furcsa dolgokra képesek. Például egy alapvetően piros színű logó egy piros tollon nem fog jól mutatni, ezt könnyű elfogadni. De egy fekete alapon is érdekesen mutat. Vagyis amikor kiválasztjuk a reklámajándék színét, mindig végig kell gondolnunk, milyen színű emblémát, szöveget fogunk rá nyomtatni.
De visszatérve a fehér alapra: ha egy színes reklámtárgyra emblémázunk, a tárgy alapszíne sok esetben átüthet. Vagyis megváltoztathatja magának az emblémának is a színét. Ha például egy sárga tollra világoskék színnel nyomunk valamit, akkor a végeredmény zöldes szín lesz. Ilyenkor egy megoldás van: fehér alapot nyomunk a logó alá, vagyis egy fehér (vagy adott esetben más, pl. fekete) foltot nyomunk oda, ahol az embléma lesz, és majd erre fog jönni a valódi szín. Így nem fog megváltozni az, és megkapjuk a kért színű reklámajándékot is. Ez a folt persze utólag már nem látszik: pont akkora, olyan formájú, mint maga az embléma. Vagyis a végeredmény az lesz, amit akarunk: a színes alapon a rendes színeinkkel látszik a logó.
Persze egy ilyen flekk plusz költségekkel is jár, hiszen egyel nő a megnyomások száma: ez egy plusz szín. Ezzel azért számolnunk kell!
Ez a hosszú hétfő keddbe hajlott a végére. Pedig minden olyan jól indult...
...még pénteken. Jött egy nagy megrendelés, amihez több nagykerrel is kellett egyeztetni. Nagy nehezen összevadásztuk, ami kell, ügyfél döntött, nagyker még pénteken megkapta az igényünket.
Hétfőn az a hír fogadott: nincs ilyen termék, nem is tudnak arról, hogy mi küldtünk volna bármit is pénteken.
???
Kiderült, az egyik nagykeres kolléga keverte el a papírokat, és cserélte össze azokat. Hétfő reggel hidegzuhany - szó szerint, mert ilyenkor az ember leizzad, te jó ég, mit szúrtunk el pénteken, mit fog szólni az ügyfél a nagy megrendelésével?
Szerencsére minden megoldódott. De hogy így induljon a hét...
(A képregény forrása)
Egy kedves partnerünk visszatérő rendelőként kulcstartókat rendelt.
Olyan kulcstartókról van szó amikben gombelemek biztosítják a világítást vagy az óra megjelenését. A kulcstartók mindkét oldalát kellett volna emblémázni. A látványterv elkészült, a partnerünk elfogadta azt. Eddig minden úgy történt, ahogy megszoktuk. De ekkor mintha valaki bekapcsolt volna egy rémálom gombot, és felfordult a világ.
A sorban felmerülő problémák:
A termékekbe a készítéskor behelyezik az elemeket, majd elemestül állnak a raktárban. Állnak a nagykerben és várják a sorukat. Amikor ez a termék a nyomóhoz került, kiderült, hogy egyik elem sem működik már! A határidő persze szoros volt... az elem csere plusz egy napot vesz igénybe.
Első kínos telefon.
Az emblémázáskor felmerült egy probléma. Az A oldalra emblémázható a terv, a B oldalon viszont kezelőgombok vannak. Ez nem derült ki a nagyker által adott előzetes információkból.
Második kínos telefon: hova helyezzük ezt a logót ami ide került volna?
A kulcstartót megfordítva egy újabb problémába ütköztünk, olyan problémába, amire nem tudtunk felkészülni, hiszen a nagykereskedés nem adott erre információt. A kulcstartó másik oldala w alakú kivágással rendelkezik.
Harmadik kínos telefon.
Sajnos ezekre a termékekre egy oldalas emblémázást terveztek, csak ezt senkivel nem közölték...
Most persze nem arra gondolok, amikor valakit megpróbálunk dühünkben eltalálni mondjuk egy céges bögrével. Persze ez is célzás, de sokkal kevésbé hasznos és egyáltalán nem kívánatos, szemben a másik fajta célzással.
Ez a másik fajta célzás pedig az, amikor a célcsoportunknak megfelelő ajándékot választjuk ki. Mert igen, valóban, az ajándéktárgyakkal is lehet pontosan és olyan jól célozni, mint a hirdetésekkel. Persze ehhez elsősorban ismerni kell, kiknek fogjuk adni a reklámajándékot.
Már az ajándék jellegének a kiválasztása is lehet a célzás eszköze. Hiszen egy reklámtoll vagy egy névjegykártya tartó sokkal inkább illeszkedik az üzleti világba, míg egy baseball sapka vagy egy póló inkább a sportrendezvények kelléke. Persze a képlet nem ennyire egyszerű, és itt jön elő az a tíz éves tapasztalat, ami alapján már nemcsak ajánlani tudok valamit, hanem azt is el tudom mesélni, másnak mennyire vált be.
De nem elég kiválasztani a terméket, azon belül is lehet olcsóbbat és drágábbat, egyszerűbbet és jobb minőségűt választani.
Talán pont a reklámtollak azok, ahol olyan széles a választék, hogy szinte bármilyen célcsoportnak adhatunk. De sok más esetben is lehetőségünk van eldönteni: inkább az ajándékozás ténye vagy a reprezentálás a cél?
Végül ott vannak a speciális vagy akár az egyedi ajándékok. Bár a válság miatt ritkábban jön elő az ilyen típusú igény, mégis fontos tudnunk: nemcsak néhány száz forintos kategória jöhet szóba, hiszen vannak pár ezer, sőt több ezer, tízezer forintokért is olyan termékek, amelyek erősíthetik a partnereinkben a bizalmat és elmélyíthetik az üzleti kapcsolatot is.
Van már rendes formátumú logónk, amit tudunk kicsinyíteni és nagyítani. De mekkorára kicsinyítsük vagy nagyítsuk?
A kérdés egyszerűnek tűnik, de azért érdemes körbejárni. Ha egy tollon van egy pár milliméter magas hely, közben a logónknak van 3 különböző színe és olyan bonyolult, mint ez a címer:
...akkor vajon hogy fog az kicsiben kinézni?
Hát sehogy. Nem szabad ennyire kicsiben megjeleníteni. Ilyenkor csak egy szöveget érdemes odaírni.
Ha mégis úgy döntünk, ilyen kicsi helyre logót rakunk, akkor nagyon kell arra figyelni, milyen vastagok a vonalak. Ha ugyanis túl vastagok, akkor könnyen összefolynak egy adta pacává, de ha túl vékonyak, akkor pedig a nyomat nem fog szépen kirajzolódni.
Itt a milliméter tizedéről beszélünk: 0,1 milliméteres vonal már annyira vékony, hogy például szitanyomáskor előfordulhat, hogy betömődik, és bizonyos anyagokra való nyomáskor nem látszik. Ugyanakkor egy 0,3 milliméteres vonal egy tollon már vastag lenne.
Tehát nem elég a logó méretére figyelni, hanem az azt alkotó elemeket is figyelni kell!
Amikor egy termékre logót kell nyomtatni - márpedig a reklámajándékok esete ugye pontosan ez -, akkor szükségünk van arra a képre, ami majd a terméken megjelenik. A legtöbb buktatót ez a kép, vagyis a logó minősége tudja okozni.
Akár egy színnel, akár több színnel kell a logót felvinni, mindenképpen szükség van egy jó minőségű és vektoros képre. De mit jelent ez? Milyen a jó minőségű és főleg milyen a vektoros kép?
A jó minőség jelen esetben azt jelenti, hogy pontosan követi az eredeti rajzot. Nincsenek eltérések, nem más a betűtípus, nincsenek a színek rossz helyen. Ez szokott még az egyszerűbb eset lenni.
De lássuk, mi az a vektoros kép, és miért olyan kell?
Először is, mi nem a vektoros: ha egy Word dokumentumba bemásoljuk a logónkat és azt küldjük el, akkor az várhatóan használhatatlan lesz. Ugyanúgy nem jó, ha egy logózott dolgot - pl. névjegykártyát vagy mappát - lefényképezünk, jó esetben scannerelünk. Ezek a képek bár úgy néznek ki, mint az eredeti, de gyakorlatilag feldolgozhatatlanok, illetve csak sok munkával használhatóak, ami viszont sok plusz pénz.
Kell lennie egy olyan logónak, ami egyenesekből és görbékből van összerakva. Ezek az egyenesek és a görbék aztán szabadon nagyíthatóak, kicsinyíthetőek, egyes elemek kivehetőek vagy kiszínezhetőek. Ha grafikus készítette az emblémánkat, akkor tőle kell kérni ilyet. Ha mi magunk rajzoltuk meg esetleg kézzel - akkor kell egy grafikus, aki körberajzolja a képet nekünk vektoros formában.
Persze láttam már olyan város címert, amit körbe kellett rajzoltatni grafikussal - ez akár egy egész napot is eltarthat, annak megfelelő költségekkel...
Viszont ha megvan az ilyen grafikánk - különös ismertető jele a file kiterjesztése, ami jellemzően .cdr (Corel), .ai (Adobe Illustrator), .eps (Postscript) -, akkor már tudunk belőle dolgozni. Szét tudjuk szedni színek szerint, ha kell, tudjuk nagyítani vagy kicsinyíteni. Persze ezt sem akárhogyan! De a színek és méretek már egy következő bejegyzés témája lesz.
Amikor egy ajánlatkérés érkezik hozzánk, mindig olyan alapossággal fogunk neki a munkának, mintha ezen múlna a cégünk sorsa. És végül is ezen is múlik: az ajánlatkérés, megrendelés megfelelő kezelése nélkül hiába dolgozunk jól és pontosan, könnyen hihetnék azt rólunk, nem figyelünk az ügyfeleinkre.
A megrendeléshez vezető út első lépése természetesen az ajánlatkérés. A beérkező ajánlatkéréseket felvesszük a megrendelőbe, és küldünk egy olyan ajánlatot, amely a megadott adatoktól függően kellően pontos. Ahol lehetnek eltérések vagy további egyeztetést kívánó dolgok, ott azt jelezzük és választ várunk. Az ajánlatban tehát szerepel a kért termék ára és az emblémázás ára is!
Amikor ezt az ajánlatot kiküldjük, már akkor ellenőrizzük, hogy elérhető-e a termék, és ha igen, akkor mennyi idő alatt. Vajon van idehaza raktáron? Vagy külföldről kell megrendelni? Esetleg speciális gyártást igényel? Így az ajánlatban már előzetesen időzítést is tudunk adni.
Aztán jön egy nagyon fontos lépés: a termékre nyomni kívánt grafika elkérése és annak ellenőrzése. Nem mindegy, hogy milyen termékről van szó, vannak esetek, amikor a korábban jó grafika az aktuálisan rendelt termékhez használhatatlan. A grafikáról külön fogok írni - most tehát csak az a lényeg, hogy ellenőrizzük.
És akkor következik az a rész, amit talán a legjobban szeretek: készítünk egy látványtervet és elkészítjük a pontos ajánlatot is. Ezt követi egy egészséges alku: nagyobb mennyiség esetén akár egyedi kedvezményeket is tudunk adni. Nemcsak tudunk, szoktunk is.
Izgalmas várakozás kezdődik: vajon az eddig elvégzett munka megfelelő-e? Ha igen, akkor ezt abból látjuk, hogy megjön a megrendelés. Ezt követően azonnal elindul a gyártás: az ajánlatkéréskor megtervezett munkafolyamat részeként megrendeljük a terméket, átvesszük, elvisszük az emblémázónak.
Az esetek 90%-ban raktárkészlet elérhető 2 nap alatt. Tehát ha a megrendelést ma elküldjük, holnap már visszük is emblémázni. Ellenőrizzük a kész terméket, és ha olyan minőségű, amit kiadhatunk a kezünkből, akkor átvesszük.
Ezután már csak szállítunk és számlázunk - átadjuk az emblémázott reklámajándékot és kézfogással megköszönjük az üzletet.
Amikor már ennyi ideje valaki egy területen dolgozik, mint én, könnyen eshet abba a hibába, hogy azt hiszi, mindenki ért ahhoz, amit csinál. Aztán persze a valóság néha kiábrándító: számomra egyértelmű és tudottnak vélt dolgokról derül ki, hogy igenis magyarázatra szorul.
Ez igazán akkor kellemetlen, amikor egy-egy ügyfelünkről derül ki, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszéli, amit mi. És ilyenkor bizony nagyon ügyesen, nagyon udvariasan, de tanítani kell. Ez a tanítás adta igazából az ötletet arra, hogy ne csak rendszeresen elmondjam, de le is írjam, mit hogyan csinálunk, mit hogyan gondolunk - és számunkra az egyes fogalmak mit is jelentenek.
De azt is tudom, sok a kérdés, amit egy-egy üzletileg kényes helyzetben nem tesznek fel az ügyfelek. Ezért ezekkel a sorokkal most arra buzdítok mindenkit, hogy bátran kérdezzen! Igyekszem minden szakmai kérdésre válaszolni, vagy a kommentek között, vagy külön bejegyzésben.
Az első lépés nagyon fontos. Ha az jó irányba történik, ha azzal elindulunk egy úton, akkor ez lehet a legfontosabb lépés is.
Én lassan tíz éve tettem meg azt az első lépést, amely miatt most ezt a blogot is elindíthatom: elkezdtem dolgozni a reklámajándékok világában. Az, hogy minden kezdet nehéz, nem elcsépelt mondás. Az első időszak tanulással és fejlődéssel telt - sőt, az elmúlt tíz év folyamatos tanulás és fejlődés. A kezdeti - visszanézve kicsit bátortalan - lépések után nagyon megszerettem ezt a világot, az ügyfeleket és a kihívásokat.
Ez a munka ugyanis elsősorban az ügyfelekről szól. Mert mondhatunk majd a jövőben bármit a termékekről és technikákról (mert fogunk mondani), akkor is az a legfontosabb, hogy a megrendelő, az ügyfél elégedett legyen. Amióta a saját cégem működik és amióta az én felelősségem a munkafolyamatok meghatározása, azóta ez csak megerősödött bennem: az elégedett ügyfél a jó ügyfél.
Ezért persze nagyon sokat kell tennem, tennünk. Rugalmasnak kell lenni, szinte ki kell találni, mi lehet a megrendelő elvárása. Mert ötleteink vannak. Sokat járok külföldi kiállításokra, vásárokra, naponta keresem az új lehetőségeket, hogy mindig naprakészek lehessünk. Ez a blog is sokat meg fog tudni mutatni abból, mit jelent számunkra a kreativitás és a rugalmasság.
Megtanultam: akkor leszünk sikeresek, ha jók leszünk! Jók, vagyis megbízhatóak és szakmailag felkészültek. Ezen dolgozom nap mint nap, és ebbe fogom beavatni minden kedves blog olvasómat is.
Induljunk hát el, megtettem itt is az első lépést!
Utolsó kommentek