Reklámajándék blog - reklámajándék

Nem vagyok túlzottan ismerője a foci világának, azt azonban reklámszakemberként tudom, hogy sok mindent el lehet adni a világ legnépszerűbb sportjával. Az elmúlt napok Magyarország-Írország „csatája” után még egy laikus is, mint én, joggal gondolhatta, hogy a magyar foci megújulásra képes.

Visszatérve a néhány nap múlva kezdődő Európai Bajnokságra egy biztos, a focival minden eladható. A népszerű sporthoz szinten minden kereskedelmi tevékenységet vagy terméket, szolgáltatást hozzá lehet kapcsolni. Főképp, ha a focit olyan jóképű egyéniségek testesítik meg, mint David Beckham. Gyakorlatilag ő maga a reklám, az arc, ami még egy rántott csirkecombot is képes eladni, amit alaposan ki is használ minden olyan óriáscég, aki meg tudja fizetni a sztárfocista gázsiját.

Nem vagyok az egészséges konkurencia ellen. Ez bizonyos megközelítésből még inspirálóan is hathat egy vállalkozásra. Tudom jól, hogy szinte egymás alá nyomjuk az árakat, hogy vásároljanak, hogy legyen forgalom. Ki így, ki úgy próbálja magához csábítani a vásárlókat, reklámajándék esetében a cégeket, vállalkozásokat, alapítványokat, bárkit, aki reklámajándék útján próbál önmaga is vevőkört kialakítani.

A nagy konkurencia és árverseny közepette egy valamiről nem szabad elfelejtkezni: az ÁFA-t, ha Magyarországon működő cégtől vásárolunk kötelezően meg kell fizetni. Akkor is, ha nincs külön feltüntetve! ÁFA volt, van és lesz!

Nemrég felmérést végeztek, idén hova is utaznak a magyarok. A tomboló gazdasági válság, a továbbra is 300 fölött ólálkodó forint, a naponta emelkedő benzin és gázolaj árak, a dráguló járulékok, mind-mind eleve megpecsételik a magyarok nyaralási „hajlandóságát.”

A Magyar Turizmus Zrt. szerint a magyaroknak csupán egyharmada fog elutazni május és szeptember között. Így nagy a valószínűsége, hogy belföldön töltjük szabadságunkat, sőt azok, akik külföldre mennek, ők sem távolodnak el az országtól, csupán valamelyik szomszédos tagállamban töltik megérdemelt nyaralásukat.

Adidas és Puma, avagy két német testvér rivalizálása, mintha saját berlini faluk lett volna, úgy szakadtak el egymástól.

De kezdjük a legelejéről, ki ne ismerné a legjobb sportmárkákat, az Adidas sportcipőket, szabadidőruhákat, vagy a Puma cipőket?

Reklámjaik nemzettől függetlenül minden sporteseményen felbukkannak. Tulajdonképpen a két márka a sportot is jelenti egyben, a futást, a labdasportokat, az atlétikát. Nem csoda, ha óriási szeletet szakítanak ki a sport piacából, hisz a Puma például harmincnál is több nemzetközi csapat szponzora, de nincs ez másképp az Adidasnál sem, noha részvényeivel többnyire csak az európai piacokon kereskednek, ennek ellenére az óriásgyár eladásai 2011-ben 3,26 milliárd euró volt.

A két nívós márka tulajdonképpen egy családból származik.

Ön mit szól ahhoz, hogy a reklámok szinte korlátozás nélkül ömlenek az arcunkba mindenhonnan? Reklámszakemberként némi túlzást vélek felfedezni, a természetes reklámok és a terrortámadásként nyomuló reklámáradat között. Jogosan merül fel bennünk a kérdés, szükség van-e minderre?

Már csak annak nyomán is, hogy szinte ordít a párhuzam a fejünk fölött tornyosuló válság és az ezzel arányosan növekvő egyre agresszívabb, már-már kellemetlenül nyomulós reklámok között.

Minél jobban süllyedünk a szegénységbe, annál jobban akarnak rávenni bennünket a különféle, olykor értelmetlen szolgáltatás igénybevételére, értelmetlen termékek megvásárlására.

Televízióban, az utcán, az út mentén, boltokban, bevásárlóközpontokban reklámokkal találkozunk, a képi, vizuális hatások mindenhonnan érnek bennünket, olykor mindennemű kreativitást mellőznek, kifejezetten a vásárlásra sarkallva az embereket.

Az ütős reklámok sorozat után kezdjünk egy nem kevésbé érdekes nyomozásba. Egész biztos vagyok benne, hogy minden olvasót érdekel hogyan is születtek a, márkajelzések, a hozzájuk tartozó logók, amelyek ma már egyet jelentenek az adott termékkel.

Véletlen lehet? Vagy az isteni sugallat az, ami megszülte a különféle világra szóló márkaneveket, márkajelzéseket, logókat? Esetleg pontos piackutatás előzte meg a terméknév, a terméklogó bevezetését, s a siker egy mindent elsöprő, precíz spekuláción alapszik?

Ilyen urban legend kering az Apple és a hozzátartozó „megharapott” alma logója körül. Egyesek szerint az almával Steve Jobs alapító Sir Isaac Newton és az ő gravitációelmélete előtt akart tisztelegni, ami kezdete a felvilágosult ember fizikai létének. Míg mások szerint az alma, mint tiltott gyümölcs, a „minden tudásnak” szimbólumaként vált az óriáscég logójaként mára már kicsiknek, nagyoknak ismerősévé. A harmadik variációként egy olyan legenda is szárnyra kelt, miszerint Steve Jobs az alma jelképpel Alan Turing matematikus előtt tisztelgett volna, aki ciánnal mérgezett almával vetett véget önnön életének, a szivárvány csíkok pedig a matematikus homoszexualitására utalnak.

Ha kicsit is elgondolkodunk, meglehetősen hosszú út vezetett odáig, míg a ruházati termékekből reklámajándékok lettek. Már, ha csak azt vesszük alapul, hogy jó néhány évezreddel ezelőtt még fügefalevéllel és állatbőrrel takargattuk magunkat.

Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a ruházatnak amellett, hogy védje testünket, még különböző egyéb metakommunikatív mondanivalója is legyen. A társadalmi helyzetre és az anyagi viszonyokra is utalt az öltözködés. Az ókori egyiptomiak öltözékében is különbség volt a királyok és az alattvalók ruhaviseletében, míg a görögöknél már kifejezetten egyazon társadalmi réteg között is meglátszottak a ruhaviselési szokások. Emellett a férfiak és a nők öltözködései is kezdtek teljesen elkülönülni. A görög nők már kifejezetten szerették nőiességüket hangsúlyozni. A rómaiak öltözködése hasonlóan a görögökéhez stílusában és szabásában szinte azonos volt.

Írtam már korábban bejegyzést arról mennyire fontos barátságban lenni a környezetünkkel, írtam arról, hogy léteznek olyan barátságos megoldások a reklámszakmában is, amivel másokban erősíthetjük a környezet iránti kötődésünket.

Városi emberként lássunk túl a betonrengetegen és vegyük észre a lábunk előtt heverő szemetet is. Mert sajnos lássuk be, egyre több van belőle. Természetesen tudom, ha találomra elkezdenénk kérdezgetni az embereket az utcán, hogy „Ön szokott-e szemetelni?”, a válasz egy határozott „nem” lenne. Holott a szemét csak gyűl, lakóházak, lakóparkok, erdőszélek, útsávok mellett, szinte kérlelhetetlenül.

Ha belegondolunk, lassan annyi szemét tornyosul a fejünk fölé, hogy már szinte lábujjhegyre kell állnunk, hogy ki lássunk mögüle. Lehet, hogy kicsit eltúlzott a hasonlatom, de mégis azon az elven vagyok, hogy amennyire csak lehet, tegyünk környezetünk tisztaságáért, tegyünk azért, hogy még egy darabig nyugodtan élvezhessük Földünk minden előnyét. Tudom, ez most egy kicsit utópisztikusan hangzott, de ha tagadjuk, ha nem ez az igazság. Nincs visszataszítóbb számomra, mint a sok mű dolog. Mit értek ez alatt? Elég sok műanyagot nyom le a torkunkon a modern 21. századi gazdasága és saját társadalmunk is. Kezdve a tartósítószereken át, az ízesítőszerekig, vagy a közvetlen környezetünkben megtalálható műanyag használati tárgyakig.

Meg lehet ezek az eszközök mind-mind kényelmünket, komfortunkat szolgálják legjobb esetben, mégis azt kell mondanom, ez már kicsit túlbuzgóság, és lassan megálljt kellene parancsolnunk ennek az „el műanyagosodásnak.”

Mit tehet Ön vagy én, a társadalom minden kényelmét élvező ember?

Napok óta 30 fok fölötti a hőmérséklet, aki akarta már beizzította a bringákat, a motorokat, a robogókat, a fürdőruhát, vagy a sátrakat. Az elmúlt hosszú hétvégén egyre több ember vonult ki a szabadba, a strandok is idő előtt kinyitották kapuikat a közönség előtt.

Igazából, mikor az ember szabadidejét tölti hajlamos egy kicsivel többet költeni, hajlamos egy kicsit jobban belemerülni a különféle vásárlási élményekbe, vagy épp olyan dolgokat is megvásárolhat, amire többnyire nincs is szüksége.

Vegyük például a kirándulást, bár fizikailag megterhelő, mégis az elme és a test is felfrissül egy kiadós túrázás után, ilyenkor az emberek is fogékonyabbak egy teljesen új vagy csak egy általuk ismert termék kipróbálására. A szabadidő eltöltésekor, legyen az strandolás, piknikezés, túrázás, sport a társas kapcsolatok is sokkal erősebben alakulnak ki, ezáltal lényegesen nagyobb szellemi befogadóképesség jut minden eddig kipróbálatlan terméknek. Az otthoni, kerti grillsütés, vagy az otthoni kerti tevékenységek szintén ideális megvalósulása a szabadidő tartalmas kiaknázásának.

Előző bejegyzésemben már írtam különleges 2012-ben megjelent reklámokról, vicces reklámokkal, vagy éppen a különcség jegyében tökéletesre alkotott reklámokkal ismerkedhettünk meg.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem sokára itt a nyár, megkezdődik a fagyi, a jégkrém szezonja. Bár, ha észre sem vennénk, hogy ránk köszönt a forróság, mert lassan már nem tudjuk megkülönböztetni az évszakokat, a sűrűsödő célzott reklámokból, a fagyi, a jégkrém iránti „éhség” felkeltésére íródott reklámfilmek, reklámplakátok, reklámszlogenek láttán egész biztosan észrevennénk.

Ám, mégis, a klasszikus poénnal élve, van az a fagyi, ami első ránézésre egész biztosan nem nyalna vissza! Vagy legalábbis nem szeretnénk, ha megtenné :-)

A hangosfilm feltalálói most bizonyára forognának a sírjukban, ha tudnák mennyire visszaéltek találmányukkal, ami technikai fejlődés ide, technikai fejlődés oda, de az ő érdemük. A wikipédia szerint három német mérnök volt az úttörője a hangosfilmnek, s ezt már 1922-ben Berlinben be is bizonyították. Bár a filmes szakma vonakodott sokáig átállni a hangos filmre, mert túl költségesnek találták, lassan mégis teret hódított ez a századot, sőt az egész életünket megváltoztató találmány. Mert gondoljunk csak bele mennyi jótól és széptől eshettünk volna el, ha nem terjed el a kép és a hang együtt rögzítésének találmánya!

Itt van mindjárt a reklám, jelen esetben a televízió reklámok. Reklámszakemberként azt mondom, lehet ez hatékony és teljesen korrekt, még akkor is, ha a 21. századra olykor úgy érezzük a túlzott reklám, a túlzott reklámozás már-már esztétikai szemétként tornyosul virtuális és fizikai életterünkben egyaránt.

Néhány napja írtam arról, hogy mennyire nagy sikere volt az 1001 reklámajándék 2012-es katalógusának. Ezzel szinte lezártnak is tekintettem a témát, erre kiderült, hogy új mennyiséget kell rendelni belőle, annyira nem lett elég. Igazából ennek két ok miatt is örülök:

-          ez azt jelenti, hogy sikeres évnek nézünk elébe, s ismét felértékelődnek a reklámajándékok; mégis van remény, hogy a cégek terveznek, akár a szóró ajándékokkal, akár a céges egyéni reklámajándékokkal.

-          ez azt jelenti, hogy sikeres évnek néznek elébe a cégek, vállalkozások, és lehet, hogy a végén még megcsillan a fény annak a bizonyos alagútnak a végén.

Reklámszakemberként és magánemberként is örülök annak, hogy ez az elmozdulás egyértelműen meglátszik már a reklámajándék katalógus rendelésénél, és végre a cégek, vállalkozások felveszik a kesztyűt a válsággal. Tudom, hogy nem könnyű, és nem is akarok én a szakma magas privilégiumáról bölcselkedni, félre ne értse senki.

A reklám egy rendkívül tág fogalom. Reklámnak tekinthetjük azt a célzatos ajándék formában átadott jelképes eszközt is, amit reklámajándéknak hívunk. A jó ügynök úgy adja el terméket, hogy előbb ajándékoz valamit csak aztán tér rá arra, hogy a vevő arcába tolja a termékét. Hisz erre megy ki a kedveskedés, erre megy ki a szolgáltatás, vagy a termék ajnározása, ajánlása. A reklámozás egy igen hatékony, ám szűkre szabott teret nyújtó, végtelenül kreatív formája a reklámfilm. Ahol mindössze néhány másodperc, néhány perc áll rendelkezésre, hogy bemutassa a terméket, a szolgáltatást. De micsoda frenetikus néhány perc!

A 2012-es évnek bár még mindössze egynegyede telt el, máris születtek olyan kiemelkedően magas minőségű reklámfilmjei, ami lehet elgondolkodtató, felháborító, meghökkentő, megdöbbentő, csodálkozást kiváltó. Egy biztos, az érzelem kiváltására – ami a reklám egyik küldetése – maximálisan megfelelnek!

Itt van mindjárt a Volkswagen legújabb reklámfilmje: a kutyakórus! Méltán nevezhetjük a 2012-es reklámok reklámának! Általában a reklámkészítők előszeretettel vetik be az ember legjobb barátját, a kutyát, ha épp megerősítő reklámtípusra van szükség. A mesterien összeválogatott, szeretni való kutyafajták a német precizitás és biztonság jelképeiként ugatják ritmusra végig a reklámot! Érdemes megnézni!

Szerencsére nem csak bosszúságokról kell mindig írnom, hanem történnek kifejezetten kellemes dolgok is házunk táján. Egyik ilyen meglepő és nagyon sikeres dolognak könyvelhetjük el, hogy az 1001 reklámajándék 2012-es katalógusára félezernél is több feliratkozás érkezett. Ez viszont az előző év feliratkozók számát is megdöntötte.

S úgy gondolom, egyáltalán nem szégyen, ha ezt kifejezetten sikernek könyvelem el, ami szintén bizonyítja, hogy még mindig szükség van reklámajándékokra. Nagyon bízom benne, hogy idén már makrogazdasági helyzetünk is képes valamelyest stabilizálódni, és ez újabb ötleteket, újabb kreativitás hullámot indít el a különböző cégek marketingjéért felelős szakemberek fejében.

Remélem ebből nem szükséges sorozatot indítanom, mert nem találkozunk olyan sűrűen bosszúságokkal. Most mégis akadt egy olyan dolog, ami példaértékű is lehet, sajnos negatív példaértékű.

Azt veszem észre, hogy társadalmunk egyre inkább arra rendezkedett be, hogy mindent azonnal szeretne megkapni. Megrendelünk valamit, amit, ha nem is aznapra, de másnapra teljesítsenek, mert én vagyok a megrendelő, aki „szent.” Ez bizonyos mértékig természetesen így is van, nem vitatom, hogy a megrendelőt mi is maximális tudásunk, és olykor határaink extrém kiszélesítésével szolgáljuk ki. Ám itt van a másik oldal, az árnyékos oldal, amit már megrendelői korrektségnek, megrendelői magatartásnak nevezhetnék. Valahol úgy gondolom ennek is rendben kellene lennie ahhoz, hogy valóban a „szent” jelzőt aggasszuk a megrendelőre.

Nos, egy ilyen nem épp korrekt, már-már az inkorrektség határát súroló megrendelői magatartással futottunk össze nemrég.

Gyakran ér az a kritika, hogy mindent csak a reklámszakember szemével vagyok hajlandó nézni. Nem tehetek róla, de valószínűleg így vagyok beprogramozva. A húsvétban is meg lehet látni, csak szem kell hozzá, hogy mennyi reklám rejlik benne. Tehetjük mindezt anélkül, hogy kicsit is csorbulna az ünnep fénye, a bensőséges érzés, amit egy ilyen hatalmas ünnep kapcsán érezhetünk.

Ám, mint a fogyasztói társadalom tagjaként, mint a szekularizált világ polgáraként senki számára nem lehet szégyen, ha családon belül, apró kis termékeinkkel reklámozzuk saját magunkat, ügyességünket, rátermettségünket. Legyen ez egy jól sikerült süti, amivel átszaladunk a szomszédasszonyhoz, vagy az a festett tojás, amivel próbálunk húsvét alkalmával valami többet, újabbat, frissebbet, szebbet és érdekesebbet mutatni, nyújtani.

Az érdekesség kedvéért vegyük át a tojásfestés hagyományos és természetes technikáit, amivel igazán tetszetős tojás-reklámajándékokat készíthetünk locsolóinknak.

Sokan úgy gondolják a reklámajándék készíttetése, gyakran fölöslegesen kidobott pénz, főleg, hogy nincs is kézzel fogható eredménye, nem mérhető, hogy ha egy rendezvényen céges pólóban jelennek meg a munkatársak az mennyi vásárlót, ügyfelet hoz. Nem mérhető, hogy egy céges rendezvényen a logóval ellátott kulcstartó osztogatása nyomán mennyi vásárló, ügyfél érkezik épp a mi cégünkhöz. Elszomorít, mikor ilyen érveket hallok a reklámajándék ellen.

Holott csak egy kicsit okosabban megkoreografált marketing kampány szükségeltetik hozzá, hogy mindent mérni lehessen, még azt is, hogy a rendezvényen osztogatott reklámajándék mennyi aktív vásárlót hoz, mennyi aktív érdeklődőt, ügyfelet szerez nekünk.

Nem beszélve arról, hogy maga a céges reklámajándékozás, ami teljesen mást jelent, mint a csecse-becse osztogatás rendezvényeken, és különféle kiállításokon, már akár presztízs értékű is lehet.

Mit értek ez alatt?

A kereszténység legnagyobb ünnepe köszön ránk: a húsvét. Már megindult a roham, a csokinyuszik, a csokitojások, és a húsvéthoz kapcsolható összes olyan termék ellepte az üzleteket, amire a fogyasztó társadalom azonnal lecsap. Az ünnepekkel kapcsolatban ez egy teljesen normálisnak számító, és teljesen bevált, megszokott értékesítési forma. Egész biztos vagyok benne, hogy ha egy évben nem lennének az ünnepekhez kapcsolható reklámok, a reklámajándékozás, és kapcsolt termék, mindenkinek hiányozna. Valljuk be, hozzászoktunk a reklámokhoz. Az már más kérdés, hogy mennyire lehet hatékony marketing kampányt futtatni, ennek függvénye lehet az adott társadalom pillanatnyi likviditása is.

A kérdés most mégis az, vajon tudjuk-e, honnan ered a nyuszi, a tojás és a locsolkodás kapcsolata a feltámadás keresztény ünnepével?

Érdekesnek találom a KSH legújabb felmérést, miszerint a hazai bruttó átlagbér januárban, a címben szereplő összeg lett volna. Az ominózus összeg a KSH szerint még 4,3 százalékkal magasabb is, mint amennyi tavaly ugyanebben az időszakban volt. Az összegből levonták a családi kedvezményeket, akkor maradt nettó 141 ezer 600 forint, ez 1,4 százalékos emelést jelent, az elmúlt egy évhez képest.

Ha ez valóban így van, akkor azt jelenti, hogy a vállalkozások, a cégek kitűnő profitmutatóval kezdték az évet, s ez hamarosan a reklámkampányaikon is meg fog látszani.

Ha ez valóban így van, akkor most minden vállalatnak reklámoznia kell magát, mert vevőképes társadalmunk van, akinek van pénze olyan cikkek megvásárlására is, olyan szolgáltatások igénybevételére, amire eddig talán - épp anyagiak híján - nem volt.

Ha ez valóban így van, akkor fellendülés várható a reklámszektorban is, és igen, nálunk az 1001 reklámajándéknál is megrendelések tömege várható, mert ahol pénz van, ott van kreativitásra való hajlam, ott lehet újítani, lehet más irányvonalat rajzolni, ott lehet … egyszóval reklámozni. Mert van mit, és van mire.

Ha ez valóban így van, akkor egyre több egyedi céges reklámajándék készítésének felkérése érkezik, mert egyre több üzletkötés születik cég és cég között, amit illik egyedi reklámajándék kíséretében aláírni.

Ha ez valóban így van, akkor csökkeni fognak a stresszlabda reklámajándék megrendeléseink, mert egyre kevesebb stresszes munkatárssal kell a cégvezetőknek találkozniuk nap, mint nap, hisz mindenki kiegyensúlyozottan, a minden napi gondoktól mentesen végzi napi feladatát.

Ha ez valóban így van, akkor abbahagyom az írást, és megyek, segítek a kollégáimnak felvenni a céges reklámajándék megrendeléseket, mert egész biztosan elindult már a roham!

Nem szeretek dicsekedni, illetve mégis, ha az valóban értéket képvisel, amivel dicsekedni akarok. S, ez most olyan. Készítettünk ugyanis egy 1001 reklámajándék emblémával ellátott szállító autót.

Igazi kihívás volt, de megérte az eredmény! Elegáns, izgalmas, és igazán szépre sikeredett. Úgy gondolom egy emblémázott szállító autó nem csak nekünk, de minden olyan cégnek, amelynek fontos a megjelenés értelmes befektetés.

Az autó dekoráció, és az autóemblémázás már nem új keletű dolog, már rég felhasználta a reklám szakma, mióta azt keresték, mit lehetne még a reklámozás szentélye alá behajtani. Az autó, tökéletes választás, ugyanis szemben a reklámpanókkal, szemben a reklámfeliratokkal egy ház homlokzatán, szemben a szórólapozással, amit másodpercek tört része alatt dobnak az emberek a kukába, az emblémázott autó mozog. Ha egy céges szállító autóról beszélünk, akkor az bizony egy nap alatt képes alsóbb hangon is 1000 km-t megtenni, vagy átszelni széltében-hosszában egy egész várost, esetleg több várost.

Ezt a bejegyzést egy sorozat első tagjának szánom. Múlt napi munkahelyi élményemre alapozva döntöttem úgy, hogy ideje a minden napjainkban felbukkanó kimondott, vagy kimondatlan etikett szabályokat feleleveníteni. Rájöttem, hogy bizony vannak – sajnos elég sokan -, akik nagyon szűkösen lettek otthonról eleresztve e tekintetben.

A történet a következő, csöng a telefon, kollégám felveszi, s a telefonáló köszönés és bemutatkozás nélkül, lazán belevág a közepébe: „Na, én vagyok…”

Nem is lett volna semmi probléma, ha egyedi esetről lett volna szó, de egyre általánosabb, hogy nem tudnak az emberek köszönni, bemutatkozni. Több – meg lehet – filozofikus kérdés is felvetődött bennem a többszöri előfordulás kapcsán.

Ennyire elvadultunk volna, hogy ez már semmit nem számít? Nem ettől számítunk embernek, hogy viseljük, használjuk, számon tartjuk a társadalom által kialakított ősrégi szokásokat? Nem ezek a szokások segítettek bennünket társadalomba rendeződni, és közösségben élni?

A kiállítások idejét éljük, ebben a hónapban, és a következő hónapban is, rengeteg olyan kiállítások lesznek ország szerte, ami több céget is vonzhat, és több cég is kap megjelenési lehetőséget, hisz a kiállítások zöme szakmai kiállítás, vagy expo.

Érdemes ezeket a kiállításokat kihasználni mindenkinek, és megfogni az alkalmat, hogy reklámajándékokkal még hatékonyabbá tegyék a céges megjelenést, a vállalkozást, vagy a cég hírnevét, ismertségét. Erre a kiállításoknál jobb alkalmat keresve sem találnánk.

Nem akarom felsorolni az összes létező kiállítást Budapesten és országszerte, ám tényként szeretném közölni, hogy igenis megéri a kis –és középvállalatoknak kiállításokra járni, a titka csupán az, hogy megfelelő felkészültséggel, a megfelelő emberekkel kell megjelenni, és a hatás, valamint a pozitív visszajelzés nem marad el.

Mozgalmas évnek nézünk elébe, lesz nyári Olimpia, Foci EB, közben Forma1 és még nyáron az ilyen-olyan fesztiválok is érkeznek. Egyszóval, aki céges szinten szeretne megjelenni, valamiféle marketing kampánnyal rukkolna elő, számára ezek a rendezvények ideálisak lehetnek.

Az ilyen és hasonló rendezvények kitűnő táptalajai egy frissen befutó termék, vagy márka megismertetésének. Vegyük csak például a Labdarúgó Európa Bajnokságot. Annak ellenére, hogy mi már nem szerepelünk az EB-n sajnos, ettől függetlenül rengeteg ember figyeli árgus szemekkel a meccseket, nyílván rengeteg ember időzíti utazását, szabadságát, nyaralását erre az időpontra. Mint tudjuk Lengyelország és Ukrajna közösen rendezi meg a neves eseményt június 8 és július 1 között. Mindkét ország bővelkedik nevezetességekben, mindkét ország természeti adottságait érdemes meglátogatni, nem csak a foci miatt, hanem egy kiadós nyaralás, vagy kirándulás miatt is.

Őszintén szólva nekem ez a két hetes kőkemény téli idő bőven elegendő volt. Jó volt, szép volt, hideg volt, jöhet a tavasz! És jön is! Visszavonhatatlanul itt van minden jelével. Szeretem, mikor megindul a tavaszi vérkeringés mindenütt a világban. Egyre több ember lepi el a padokat, a parkokban, egyre több ember lepi el várost, egyre kevesebb ruhát kell magunkon cipelni. Szinte varázsütésre beindul az élet mindenütt, a természetben, a gazdaságban, a kereskedelemben egyaránt.

S, abban reménykedem, hogy végre a cégek, vállalatok is felkelnek téli álmukból, s, ha befejezték a 2012-es büdzsé kidolgozását, megtervezését, akkor nálunk is tavasz lesz, és beindul a forgalom.

Talán nem mondok újat azzal, és aki kisebb-nagyobb vállalattal már szembe került, az tudja, hogy a február általában elég „nyögvenyelős.”